Ez a tanfolyam csak Pro tagjaink számára elérhető
Az alkalmazásláncok olyan blokkláncokként jelentek meg, amelyeket az egyes alkalmazások igényeinek kiszolgálására terveztek. Ebben a cikkben felfedezzük, hogy mik azok az alkalmazásláncok, áttekintjük néhány előnyüket, összehasonlítjuk őket az 1. rétegű blokkláncokkal, és megtekintjük néhány példájukat.
Mik azok az alkalmazásláncok?
Az alkalmazásláncok olyan speciális blokkláncok, amelyeket egy adott funkcióra terveztek. Az általános célú blokkláncokkal ellentétben, amelyek számos alkalmazást nyújtanak, az alkalmazásláncok egyedi alkalmazásokra összpontosítanak. Ez a megközelítés lehetővé teszi a tranzakciók feldolgozását, a díjakat, az okosszerződéses funkciókat és sok más tényezőt az egyes alkalmazások igényeihez igazítva.
Hogyan működnek az alkalmazásláncok?
Az alkalmazásláncok a blokklánc-technológia fő elvei alapján működnek, azonban olyan változtatásokkal, amelyek az egyes alkalmazások igényeihez igazítják őket. Minden alkalmazáslánc egy adott feladatra fordítja erőforrásait, így biztosítva, hogy azokat ne egymástól független alkalmazásokra fordítsák.
Az alkalmazásláncok különböző konszenzusmechanizmusokat alkalmazhatnak, például a Proof-of-Work (PoW) vagy Proof-of-Stake (PoS) mechanizmusokat, melyek a legmegfelelőbbek a különálló alkalmazások számára. Például egy pénzügyi alkalmazás alkalmazáslánca más konszenzusmechanizmust használhat, mint egy ellátási láncok kezelésére tervezett alkalmazáslánc.
Ezenkívül az alkalmazásláncok okosszerződéseit kifejezetten az egyes alkalmazások igényeihez lehet tervezni. Ez lehetővé teszi az összetettebb szerződési logikát, amely növelheti az egyes alkalmazások funkcionalitását és hatékonyságát.
A teljes értékű alkalmazásláncok architektúrája általában öt rétegből áll:
1. Hálózati réteg. Ez a réteg kezeli a peer-to-peer hálózati funkciókat. Lehetővé teszi a blokkláncon belüli csomópontok számára a kommunikációt, az adatcserét és a tranzakciók validálási folyamataiban való részvételt.
2. Alkalmazási réteg. Ez a réteg ad helyet a blokkláncon futó alkalmazásoknak. Olyan felületeket kínál, amelyek segítségével a fejlesztők decentralizált alkalmazásokat (DAppokat) hozhatnak létre, telepíthetnek és felügyelhetik működésüket.
3. Adatréteg. Az adatréteg felelős a blokkláncadatok rendszerezéséért és tárolásáért. Ez magában foglalja a blokklánc állapotának fenntartását, a tranzakciós adatok rögzítését és az okosszerződések adatainak kezelését.
4. Konszenzusréteg. Ez a réteg valósítja meg az alkalmazáslánc konszenzus-algoritmusát. Különböző konszenzus-algoritmusokat alkalmazhat, például Proof-of-Work (PoW) vagy Proof-of-Stake (PoS) algoritmust.
5. Okosszerződéses réteg. Ez a réteg megkönnyíti az okosszerződések automatizálását, ellenőrzését és érvényesítését.
Az alkalmazásláncok előnyei
Skálázhatóság
Az alkalmazásláncok úgy osztják el az erőforrásokat, hogy egy adott feladatra vagy funkcióra összpontosítsanak. Ez a specializáció nagyobb tranzakciós átviteli teljesítményt és kisebb késleltetést eredményezhet az egyes alkalmazások számára. Ez segít megoldani az általános célú blokkláncok skálázhatósági kihívásait.
Modularitás
Az alkalmazásláncokat moduláris felépítés jellemzi, ami megkülönbözteti őket az általános célú blokkláncoktól, amelyek jellemzően monolitikus felépítésűek. A moduláris felépítés rugalmasságot biztosít a fejlesztők számára, hogy a blokklánc funkcióit az egyes DAppok egyedi igényeihez igazítsák.
Átjárhatóság
Az alkalmazásláncokat úgy tervezték, hogy támogassák az interoperabilitást, megkönnyítve a különböző DAppok közötti kommunikációt. Ez lehetővé teszi, hogy egy alkalmazás felhasználói könnyen hozzáférjenek egy másik alkalmazás előnyeihez.
Alkalmazásláncok vs. 1. rétegű blokkláncok
Architektúra
Az alkalmazásláncok architektúrája adaptálható és összehangolható a különböző blokkláncrétegekkel, lehetővé téve, hogy meglévő hálózatokra épüljenek, vagy önállóan működjenek. Ezzel szemben az 1. rétegű blokkláncok egységes felépítéssel rendelkeznek, meghatározott szabályokkal, amelyeket a hálózat résztvevőinek be kell tartaniuk, korlátozva ezzel azon képességüket, hogy alkalmazkodjanak az egyes DAppok egyedi igényeihez.
Konszenzus-algoritmus
Az alkalmazásláncok az adott felhasználási céljukhoz legmegfelelőbb konszenzus-mechanizmusokat alkalmazzák, amelyek annak függvényében változhatnak, hogy milyen mögöttes rétegre épülnek, vagy önállóan működnek-e. Ezzel szemben az 1. rétegű blokkláncok jellemzően kötődnek az eredendő konszenzusmodelljeikhez, mint például a PoW vagy PoS modellekhez, amelyek nem feltétlenül adaptálhatók az egyes alkalmazásokhoz, ellenben stabil és egységes módszert biztosítanak a konszenzus eléréséhez.
Skálázhatóság
Az alkalmazásláncokat úgy tervezték, hogy az egyes alkalmazások kontextusában a skálázhatóságot helyezzék előtérbe, ami nagy tranzakciós áteresztőképességet és alacsony késleltetést eredményezhet. Ezzel szemben az 1. rétegű blokkláncok gyakran skálázhatósági problémákkal küzdenek, mivel számos különböző alkalmazásnak adnak helyet.
Alkalmazásláncok vs. oldalláncok
Bár mind az alkalmazásláncok, mind az oldalláncok kommunikálnak a főlánccal, az oldalláncok különböző feladatok elvégzésére szolgálnak. Az alkalmazásláncokkal ellentétben tehát az oldalláncok több célt szolgálnak, és nem egy adott alkalmazáshoz vannak igazítva.
Példák az alkalmazásláncokra
Polkadot paraláncok
A Polkadot paraláncai olyan egyedi blokkláncok, amelyek párhuzamosan futnak a Polkadot-ökoszisztémán belül. Csatlakoznak a Polkadot relay láncához, és élvezik annak biztonságát. A paraláncok megegyeznek az alkalmazásláncokkal, mivel saját tokenomikával, irányítási modellekkel és funkciókkal rendelkezhetnek, így igazodnak az egyes alkalmazások egyedi igényeihez.
Avalanche alhálózatok
Az Avalanche alhálózatok az Avalanche-hálózaton belül létrehozott különálló blokkláncokat képviselik. Lehetővé teszik az alkalmazásspecifikus blokkláncok fejlesztését, ahol minden alhálózatot annak egyedi validátorai támogatnak, akik megegyeznek az adott blokkláncok állapotáról.
Cosmos zónák
A Cosmos zónák független blokkláncokként működnek, amelyek a Cosmos Hubhoz kapcsolódnak, és az alkalmazásláncok megfelelőjeként működnek a Cosmos-ökoszisztémában. A hálózaton keresztüli adatátvitelhez az Inter-Blockchain Communication (IBC) protokollt használják.
Záró gondolatok
Az alkalmazásláncok olyan blokkláncok, amelyeket az egyes alkalmazások speciális igényeinek kiszolgálására terveztek, és nagyobb skálázhatóságot és rugalmasságot biztosítanak az általános célú blokkláncokhoz képest. Testreszabhatóak, lehetővé téve a fejlesztők számára, hogy kiválasszák az alkalmazásuknak megfelelő egyedi paramétereket. Így az alkalmazásláncok segíthetnek az egyes alkalmazások teljesítményének és hatékonyságának növelésében, miközben csökkentik az általános célú láncok terhelését.
